A ló háziasítását megelőzően az emberek húsukért, szőrükért vadásztak a lovakra. Az emberektől való félelem belevésődött szívükbe, ma is ott van, elhalványult ugyan, de könnyen felébreszthetjük...
Késöbb rájöttek, hogy másra is "fel lehet őket használni". Megszelidítették, hol durvább, hol barátságosabb módszerekkel. Hátukra ültek, kocsit fogtak eléjük, csatákba vitték őket. Így lett a lóból közlekedési "eszköz", földművelő, hódító. A lovak számára mindez idegen, ilyesztő volt.
Az emberek megszerették hátasaikat, kötődtek hozzájuk. A lovak elfogadták az ember közelségét, nem volt más választásuk. Az emberiség számára a ló szinte nélkülönözhetetlenné vált.
Nagyon fontos szerepet játszanak a történelemben. Magyar őseink is lóháton vándoroltak, harcoltak. Így jutottak el a Kárpát-medencéig.

A lovak és emberek közti kapcsolat mindmáig nagyon sérülékeny, érzékeny maradt.