A hajnal lova

A ma élő ló az Eohippustól származik, amely mintegy 60 millió évvel ezelőtt jelent meg az eocén korban, amelytől a "hajnal lova" elnevezést kölcsönözte (eocén=hajnalkor). Méretre nem volt nagyobb egy rókánál, és a legkevésbé sem hasonlított a mai lóra. Elülső végtagjain négy, a hátsó lábain három ujj volt, hasonlóan a ma élő tapírhoz. Fogmaradványai arról vallanak, hogy elsősorban lombevő állat volt, de már a fűevésre való áttérés kezdeteit is mutatta.

A fejlődés további szakaszai

A hajnalkor lovából a következő földtörténeti korszakban alakult ki előbb a Mesohippus, majd a Miohippus. Mindkét állatnak a lábain három-három ujj volt, és a testük is gyarapodott valamicskét. Fogazatuk szintén átalakult, aminek következtében táplálékukat mind nagyobb mennyiségben a fűfélék képezték. 

A fejlődés még késöbbi szakaszában jelent meg a Merychippus, amely több ágon fejlődött tovább. Ezek közül az evolúció fővonalához tartozik a Pliohippus, amelyből mintegy egymillió évvel ezelött kialakult a lovak (Equus) neme.

A lófélék családjának fejlődése során változások következtek be a testméretükben és lábszerkezetükben, amelyek alkalmassabbá tették őket a gyorsabb menekülésre. Fogaik száma, nagysága és alakja is alkalmazkodott a fűfélék legeléséhez és megrágásához.

A két közvetlen ős

A jégkorszakot egyetlen vadlófaj élte túl, amelynek két nagyobb jelentőségű alfaja volt: a ma is élő Przewalski-ló vagy taki, valamint a 19. század végére kipusztított tarpán. Sokan feltételezik, hogy a keleti lófajták és az arab ló őse a tarpán volt. Tarpánok voltak az ősei a Földközi-tenger keleti partvidékén élt népek harci kocsijaiban használt lovaknak. Lengyelországban nemrégiben "visszatenyésztéssel" próbálták rekonstruálni a tarpánt.