A csoportösztön

Természetes körülmények közt a ló fennmaradásának záloga a csoport volt. A lovaknál rendkívül erős a társulási ösztön. Az összetartozás érzése velük született hajlam. Ez az ösztön még a megszelídített lovakban is él, ez a legerősebb tulajdonságuk, és máig fontos szerepet játszik. A lónak szüksége van fajtársai társaságára, magánosan sokszor veszélyeztetve érzi magát. A többi ló között nyugodt viselkedésű ló nehézségeket okozhat, ha egyedül marad. Egy másik állat, pl. egy szamár vagy juh társasága is segíthet ezen. 

Az ember hasznosíthatja is a ló társulási ösztönét. Ha például a lovat nyugtalanítja valami, egy tapasztalt állat mellett könnyen le tudjuk csillapítani.

A vadon élt lovak a vezérmént követték. A háziasított lovak között is kialakul a "rangsorrend". Vannak köztük domináns egyedek, mások inkább meghódoló természetűek.

Kommunikáció

 A lovak hangjelekkel, de testtartásukkal és mozdulatokkal is kommunikálnak egymással. Ezt testbeszédnek hívják. Az idők során bonyolult jelzésrendszert fejlesztettek ki, és gondosan figyelik egymás jeladásait.

Hangjelek

A nyerítés a kapcsolattartás, a hívás és felismerés hangjele, amely szinte egyedenként különböző. Csoportjuk tagjait nyerítésükről ismerik fel. A nyihogás (röhögés) a nyerítés változata.

A farok és fül mozgása

A farok és a fül mozdulatai egyértelmű jelzések.

• Minél magasabbra emeli a farkát a ló, annál izgatottabb.
• A farok csapkodása unalmat, bosszúságot és ingerültséget jelez.
• A lógó fül az érdeklődés hiányára, az előreszegezett fül az érdeklődésre vall.
• A hátracsapott fül (konyítás) a harag, a támadás jele, de a fájdalmat vagy a félelmet is jelezheti.

A száj

A száj mozgatása is kommunikációs lehetőség a lovak közt.

• A hátrahúzott ajak, kilátszó fogakkal és ínnyel a behódolás jele.
• Az összeszorított száj feszültségre (félelemre vagy haragra)utalhat. Minél nyugodtabb a ló vagy póni, általában annál lazább a szája.

Az orr

Az orr is gyakori eszköze a kommunikációnak.

• A kitágult orrcimpák izgatottságot, pl. félelmet vagy meglepődést jeleznek.
• Az összeráncolt orr bosszúság vagy undor jele.

A fejmozdulatok

•  A fejnek a hirtelen előre és felfelé történő felvágása a lovak leggyakoribb fenyegető mozdulata.
• A lassú, kedveskedő böködés a barátság jelzése.
• A fel-le irányuló bólogatás bosszúságot vagy csalódást jelezhet.
• Az orr rázása gyakori mozdulat a nászra hívó méneknél.
• A fej meredek felvetése félelemre és nemtetszésre vall.

A nyakmozdulatok

• A ló nyakának lendítésével távolítja el a fejét a fenyegető veszélytől.
• A fejjel való kígyózó mozgás az agresszió és a dominancia jele. Ekkor a ló laposan előrenyújtja fejét, és ide-oda ingatja.

A testmozdulatok

• Kiszorítás az, amikor a ló szembefordul egy másikkal, a figyelmeztetés jele.
• A vállhoz támaszkodás szoros kapcsolatot és figyelmeztetést jelez.
• A farmutogatás, a farnak enyhe feldobásával a fenyegetőzés jele.

A lábak

• A hátsó láb felemelése erős fenyegetés, hogy rúgás következik.
• Az elülső láb felemelése jelzi, hogy ne közelíts.
• Az elülső lábakkal való kapálás a türelmetlenségnek is a jele.

Támadás és védekezés

• Az agresszív mozdulat szembeforduláskor következik be: ágaskodás, harapás...
• A védekezés hátrafelé irányul: rúgás, bokkolás...