Az ugrásnak öt fázisa van

• A rálovagláskor a ló a fejét és a nyakát előrenyújtja és kissé lehajtja, hogy megteremtse egyensúlyát az elugráshoz.
• A elugrásnál a ló felemeli fejét és nyakát, elülső lábaival felemelkedik a talajról, csánkban hajlított, súlypontját alá helyezett hátulsó lábaival felfelé elrúgja magát.
• A lebegés stádiumában az akadály felett nyakát előre és felfelé nyújtja, hátát ferősen feldomborítja. Az akadály fölé érve először elülső lábát magasan könyöke alá, majd a hátulsó lábait magasan fara alá húzza. Az akadály felett túlhaladva elülső lábait kezdi kinyújtani.
• A ló kinyújtott elülső lábbal fog talajt, ezt a hátulsó lábak követik, közben nyakát és fejét felemeli.
• A földet érő ló akkor kész a továbbhaladásra, ha hátulsó lábai megfelelő helyzetben vannak és visszanyeri egyensúlyát és ütemét.

A lovas testtartása az ugratásnál

Fontos követelmény, hogy az ugratást minél jobban megkönnyítsük a lónak. A ló csak akkor képes tudása javát adni, ha testünkkel egyensúlyban vagyunk a ló mozgásával.

• A ugrásnál felsőtestünkkel kövessük a ló mozgását. Csípőből előrehjolunk a ló marja és nyaka fölé.
• Rövidebbre csatolt kengyelben könnyebb a ló mozgását követni, mert térdünk jobban behajlik.
• Lábszárunkat függőlegesen tartjuk, hogy érintse a ló oldalát, és szükség esetén megfelelő segítséget adhassunk.
• Testsúlyunk a térdekre és a bokákra nehezedik. Ügyeljünk rugalmasságukra, elengedettségükre, mert ez szolgál a földre érés erejének tompítására.